Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

In finem, In carminibus, intellectus David, Cum venissent Ziphæi, et dixissent ad Saul: Nonne David absconditus est apud nos? Deus in nomine tuo salvum me fac: et in virtute tua iudica me.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

Deus exaudi orationem meam: auribus percipe verba oris mei.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

Quoniam alieni insurrexerunt adversum me, et fortes quæsierunt animam meam: et non proposuerunt Deum ante conspectum suum.

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Ecce enim Deus adiuvat me: et Dominus susceptor est animæ meæ.

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

Averte mala inimicis meis: et in veritate tua disperde illos.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Voluntarie sacrificabo tibi, et confitebor nomini tuo Domine: quoniam bonum est:

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Quoniam ex omni tribulatione eripuisti me: et super inimicos meos despexit oculus meus.