Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

Unto the end. In verses, the understanding of David, when the Ziphites had arrived and they said to Saul, “Has not David been hidden with us?” Save me, O God, by your name, and judge me in your virtue.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

O God, listen to my prayer. Pay attention to the words of my mouth.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

For strangers have risen up against me, and the strong have sought my soul. And they have not set God before their eyes.

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

For behold, God is my helper, and the Lord is the protector of my soul.

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

Turn back the evils upon my adversaries, and ruin them by your truth.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

I will freely sacrifice to you, and I will confess your name, O God, because it is good.

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

For you have quickly rescued me from all tribulation, and my eye has looked down upon my enemies.