Zsoltárok 52

1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása; Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

En undervisning Davids, till att föresjunga; Då Doeg den Edomeen kom, och bebådade Saul, och sade: David är uti Ahimelechs hus kommen. Hvad högmodas du, tyrann, att du kan skada göra? efter dock Guds godhet ännu dagliga varar.

2 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

Din tunga far efter skada, och skär med lögn, såsom en skarp rakoknif.

3 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. (Szela)

Du talar heldre ondt än godt, och heldre falskt än rätt. (Sela)

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

Du talar gerna allt det som till förderf tjenar, med falska tungo.

5 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. (Szela)

Derföre skall ock Gud med allo förderfva dig, och sönderkrossa dig, och utu hyddone rycka dig, och utu de lefvandes lande utrota dig. (Sela)

6 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

Och de rättfärdige skola det se, och frukta sig, och skola le åt honom.

7 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

Si, det är den man, som icke höll Gud för sina tröst; utan förlät sig uppå sin stora rikedom, och var mägtig till att göra skada.

8 Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

Men jag skall blifva såsom ett grönt; oliveträ i Guds hus; jag förlåter mig på Guds godhet alltid och förutan ända.

9 Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.

Jag tackar dig evinnerliga, ty du kan väl görat, och vill förbida ditt Namn, ty dine helige hafva der fröjd utinnan.