Zsoltárok 52

1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása; Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

Dem Musikmeister. Ein Maskil von David, als der Edomiter Doeg kam und Saul meldete und zu ihm sprach: David ist ins Haus Ahimelechs gekommen. Was rühmst du dich der Bosheit, du Tyrann? Die Gnade Gottes währt allezeit!

2 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

Deine Zunge sinnt Verderben wie ein scharfes Schermesser, du Arglist Verübender!

3 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. (Szela)

Du willst lieber Böses, als Gutes, redest lieber Lügen, als Wahrheit. (Sela)

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

Du willst nur verderbliche Reden, nur trügerische Zunge.

5 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. (Szela)

So wird dich Gott auch für immer zertrümmern, dich wegraffen und aus dem Zelte reißen und dich auswurzeln aus dem Lande der Lebendigen. (Sela)

6 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

Die Frommen aber werden es sehen und sich fürchten und werden über ihn lachen:

7 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!

“Das ist der Mann, der Gott nicht zu seiner Schutzwehr machte, sondern sich auf seinen großen Reichtum verließ und auf seine Schätze trotzte!”

8 Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

Ich aber bin wie ein grünender Ölbaum im Hause Gottes, verlasse mich auf Gottes Gnade immer und ewig.

9 Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.

Ich will dich immerdar preisen, daß du es gethan hast, will angesichts deiner Frommen verkündigen, daß dein Name so gütig ist.