Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
För sångmästaren; en psalm av David,
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
när profeten Natan kom till honom, då han hade gått in till Bat-Seba.
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Gud, var mig nådig efter din godhet, utplåna mina överträdelser efter din stora barmhärtighet.
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Två mig väl från min missgärning, och rena mig från synd.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Ty jag känner mina överträdelser, och min synd är alltid inför mig.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Mot dig allena har jag syndat och gjort vad ont är i dina ögon; på det att du må finnas rättfärdig i dina ord och rättvis i dina domar.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Se, i synd är jag född, och i synd har min moder avlat mig.
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Du har ju behag till sanning i hjärtegrunden; så lär mig då vishet i mitt innersta.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Skära mig med isop, så att jag varder ren; två mig, så att jag bliver vitare än snö.
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Låt mig förnimma fröjd och glädje, låt de ben som du har krossat få fröjda sig.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Vänd bort ditt ansikte från mina synder, och utplåna alla mina missgärningar.
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Skapa i mig, Gud, ett rent hjärta, och giv mig på nytt en frimodig ande.
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Förkasta mig icke från ditt ansikte, och tag icke din helige Ande ifrån mig.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Låt mig åter få fröjdas över din frälsning, och uppehåll mig med villighetens ande.
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Då skall jag lära överträdarna dina vägar, och syndarna skola omvända sig till dig.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Rädda mig undan blodstider, Gud, du min frälsnings Gud, så skall min tunga jubla över din rättfärdighet.
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Herre, upplåt mina läppar, så att min mun kan förkunna ditt lov.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Ty du har icke behag till offer, eljest skulle jag giva dig sådana; till brännoffer har du icke lust.
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Det offer som behagar Gud är en förkrossad ande; ett förkrossat och bedrövat hjärta skall du, Gud, icke förakta. Gör väl mot Sion i din nåd, bygg upp Jerusalems murar. Då skall du undfå rätta offer, som behaga dig, brännoffer och heloffer; då skall man offra tjurar på ditt altare.
