Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
Dāvida dziesma. Dziedātāju vadonim. Kad pravietis Nātans pie viņa nāca, kad viņš bija gājis pie Batsebas. Apžēlojies par mani, ak Dievs, pēc Savas žēlastības, izdeldē manus pārkāpumus pēc Savas lielās sirdsžēlastības!
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Mazgā mani labi no manas noziedzības un šķīstī mani no maniem grēkiem.
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Jo es atzīstu savus pārkāpumus, un mani grēki ir manā priekšā vienmēr.
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Tev vienam es esmu grēkojis un ļaunu darījis priekš Tavām acīm, ka Tu palieci taisns Savos vārdos un šķīsts Savā tiesā.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Redzi, noziedzībā esmu dzemdināts, un grēkos māte mani ieņēmusi.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Redzi, tev patīk sirds patiesība, tad dari man zināmu to apslēpto gudrību.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Šķīstī mani no grēkiem ar īzapu, ka topu šķīsts, mazgā mani, ka topu baltāks nekā sniegs.
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Liec man dzirdēt prieku un līksmību, ka tie kauli līksmojās, ko Tu esi satriecis.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Apslēp Savu vaigu no maniem grēkiem un deldē visu manu noziegumu.
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Radi iekš manis, ak Dievs, šķīstu sirdi un atjauno iekš manis pastāvīgu garu.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Nemet mani nost no Sava vaiga, un neatņem no manis Savu Svēto Garu.
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Atdod man atkal Savas pestīšanas prieku, un uzturi mani ar labprātīgu garu.
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Tad es mācīšu pārkāpējiem Tavus ceļus, ka grēcinieki pie Tevis atgriežas.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Izglābi mani no asins vainām, ak Dievs, tu Dievs mans Pestītājs; tad mana mēle slavēs Tavu taisnību.
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Kungs, atdari manas lūpas, tad mana mute izteiks Tavu slavu.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Jo Tev netīk upuris, citādi es to gribētu dot, dedzināms upuris Tev nepatīk.
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Dieva upuris ir satriekts gars; salauztu un sagrauztu sirdi Tu, Dievs, nesmādēsi.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Dari labu Ciānai pēc Savas labprātības, uztaisi Jeruzālemes mūrus.
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Tad Tev patiks taisnības upuri, dedzināmais un visa(kopējais) sadedzināmais upuris, tad upurēs vēršus uz Tava altāra.
