Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
In finem, Psalmus David, Cum venit ad eum Nathan Propheta, quando intravit ad Bethsabee. Miserere mei Deus, secundum magnam misericordiam tuam. Et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Amplius lava me ab iniquitate mea: et a peccato meo munda me.
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Quoniam iniquitatem meam ego cognosco: et peccatum meum contra me est semper.
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Tibi soli peccavi, et malum coram te feci: ut iustificeris in sermonibus tuis, et vincas cum iudicaris.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum: et in peccatis concepit me mater mea.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Ecce enim veritatem dilexisti: incerta, et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Asperges me hyssopo, et mundabor: lavabis me, et super nivem dealbabor.
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Auditui meo dabis gaudium et lætitiam: et exultabunt ossa humiliata.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Averte faciem tuam a peccatis meis: et omnes iniquitates meas dele.
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Cor mundum crea in me Deus: et spiritum rectum innova in visceribus meis.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Ne proiicias me a facie tua: et Spiritum Sanctum tuum ne auferas a me.
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Redde mihi lætitiam salutaris tui: et spiritu principali confirma me.
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Docebo iniquos vias tuas: et impii ad te convertentur.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Libera me de sanguinibus Deus, Deus salutis meæ: et exultabit lingua mea iustitiam tuam.
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Domine, labia mea aperies: et os meum annunciabit laudem tuam.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique: holocaustis non delectaberis.
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Sacrificium Deo spiritus contribulatus: cor contritum, et humiliatum Deus non despicies.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Benigne fac Domine in bona voluntate tua Sion: ut ædificentur muri Ierusalem.
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Tunc acceptabis sacrificium iustitiæ, oblationes, et holocausta: tunc imponent super altare tuum vitulos.
