Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.
