Zsoltárok 51
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára; Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
To the Chief Musician. A Melody of David. When Nathan the Prophet had come to him, after he had gone in unto Bath-sheba. Be favorable unto me, O God, according to thy lovingkindness, And, in the multitude of thy compassions, blot out my transgressions;
2 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Thoroughly wash me from mine iniquity, And, from my sin, make me pure;
3 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
For, my transgressions, do, I, acknowledge, And, my sin, is before me continually:
4 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
Against thee—against thee alone, have I sinned, And, wickedness—in thine eyes, have I done, —That thou mayest, Be justified when thou speakest, —Be clear when thou judgest.
5 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
Lo! in iniquity, was I brought forth, And, in sin, did my mother conceive me.
6 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
Lo! faithfulness, hast thou desired in the inward parts, Yea, in the hidden part, wilt thou cause me to know, wisdom.
7 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
Wilt thou cleanse me from sin with hyssop, That I may be pure? Wilt thou wash me, That I may be whiter, than snow?
8 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
Wilt thou cause me to hear joy and gladness? The bones thou hast crushed would exult.
9 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
Hide thy face from my sins, —And, all mine iniquities, blot out;
10 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
A pure heart, create for me, O God, And, a steadfast spirit, renew within me.
11 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Do not cast me away from thy presence, And, thy Holy Spirit, do not take from me:
12 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
Restore unto me the joy of thy salvation, And, with a willing spirit, wilt thou uphold me: —
13 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
I would teach transgressors thy ways, And, sinners, unto thee, should return.
14 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
Rescue me from shed-blood, O God, the God of my salvation, My tongue should shout thy righteousness;
15 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
O My Lord! my lips, wilt thou open, And, my mouth, shall declare thy praise.
16 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
For thou wilt not desire sacrifice—that I should give it, Ascending-offering, will not please:
17 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
The sacrifices of God, are a spirit that is broken, —A heart—broken and crushed, O God, thou wilt not despise.
18 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
Do good, in thy good-pleasure, unto Zion, Wilt thou build the walls of Jerusalem!
19 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Then, shalt thou desire the sacrifices of righteousness, Ascending-sacrifice and whole burnt-offering, Then, shall ascend upon thine altar, young bulls.
