Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ko e Saame ʻa ʻAsafi. Kuo folofola ʻa Sihova, ko e ʻOtua Māfimafi, ʻo ui ki māmani ki he potu hopoʻanga ʻoe laʻā ʻo aʻu atu ki hono tōʻanga.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Mei Saione, ko e fungani ʻoe matamatalelei haohaoa, kuo ulo ʻae ʻOtua.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
ʻE hāʻele mai hotau ʻOtua, pea ʻe ʻikai fakalongo pē: ʻe fakaʻauha ʻe he afi ʻi hono ʻao, pea ʻe takatakai ia ʻe he afā lahi.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Te ne ui ki he ngaahi langi mei ʻolunga, pea ki māmani, koeʻuhi ke ne fakamaau hono kakai.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Tānaki fakataha kiate au ʻeku kakai māʻoniʻoni; ʻakinautolu kuo fai ʻae fuakava mo au ʻi he feilaulau.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Pea ʻe fakahā ʻe he ngaahi langi ʻene māʻoniʻoni: he ko e ʻOtua pē ko e fakamaau. (Sila)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Fanongo mai, ʻE hoku kakai, pea te u lea; pea te u fakapapau kiate koe, ʻE ʻIsileli: ko au ko e ʻOtua, ʻio, ko ho ʻOtua.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
ʻE ʻikai te u valokiʻi koe koeʻuhi ko hoʻo ngaahi feilaulau, pe ko hoʻo ngaahi feilaulau tutu, ke fai maʻu pe ʻi hoku ʻao.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
ʻE ʻikai te u toʻo ha pulu mei ho fale, pe ha kosi tangata mei ho ngaahi lotoʻā.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
He ʻoku ʻaʻaku ʻae manu kotoa pē ʻoe vao, mo e fanga manu ʻi he moʻunga ʻe afe.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
ʻOku ou ʻilo ʻae manupuna kotoa pē ʻoe ngaahi moʻunga: pea ʻoku ʻaʻaku ʻae ngaahi manu kaivao kotoa pē ʻoe ngoue.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
“Kapau te u fiekaia, ʻe ʻikai te u tala kiate koe: he ʻoku ʻaʻaku ʻa māmani, mo hono mahu ʻo ia.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
He te u kai ʻeau ʻae kakano ʻoe fanga pulu tangata, pe inu ʻae toto ʻoe fanga kosi?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
ʻAtu ʻae fakafetaʻi ki he ʻOtua; mo ke fai hoʻo ngaahi fuakava ki he Fungani Māʻolunga:
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Pea ke ui kiate au ʻi he ʻaho ʻoe mamahi: te u fakamoʻui koe, pea te ke fakaongoongoleleiʻi au.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Ka ʻoku pehē ʻe he ʻOtua ki he angakovi, “Ko e hā ʻoku ke kau ai koe ke tala ʻeku ngaahi fekau, pea ke ʻai ʻi ho ngutu ʻeku fuakava?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
He ʻoku ke fehiʻa ki he akonaki, mo ke liʻaki ʻeku ngaahi lea ki ho tuʻa.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
ʻI hoʻo mamata ki ha kaihaʻa, naʻa ke loto leva kiate ia, pea naʻa ke kau mo e kau tono fefine.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
“ʻOku ke tuku ho ngutu ki he kovi, pea ʻoku fakatupu ʻe ho ʻelelo ʻae kākā.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
ʻOku ke nofo ʻo lauʻikoviʻi ho tokoua; ʻoku ke fakakoviʻi ʻae tama ʻa hoʻo faʻē ʻaʻau.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Naʻa ke fai ʻae ngaahi meʻa ni, pea ne u fakalongo pē; naʻa ke mahalo ʻoku ou hangē tofu pe ko koe: ka te u valokiʻi koe, ʻo fokotuʻu ia ʻi ho ʻao.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Ko eni, mou tokanga ki he meʻa ni, ʻakimoutolu ʻoku fakangalongaloʻi ʻae ʻOtua, telia naʻaku haehae ke fakaikiiki ʻakimoutolu, pea ʻe ʻikai ha taha ke fakamoʻui.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
“Ko ia ʻoku ne ʻatu ʻae fakafetaʻi ʻoku ne fakaongoongoleleiʻi au: pea ko ia ʻoku ne fakatonutonu hono hala te u fakahā kiate ia ʻae fakamoʻui ʻoe ʻOtua.”
