Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Salmo a Asaf. El Dios de dioses, el SEÑOR, ha hablado, y convocado la tierra desde el nacimiento del sol hasta donde se pone.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
De Sion, perfección de hermosura, Dios ha resplandecido.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Vendrá nuestro Dios, y no callará; fuego consumirá delante de su presencia, y en derredor suyo habrá tempestad grande.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Convocará a los cielos de arriba, y a la tierra, para juzgar a su pueblo.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Juntadme mis misericordiosos; los que pactaron mi pacto sobre sacrificio.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Y denunciarán los cielos su justicia; porque Dios mismo es el juez. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Oye, pueblo mío, y hablaré; escucha, Israel, y testificaré contra ti: Yo soy el Dios, el Dios tuyo.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
No te reprenderé sobre tus sacrificios, que tus holocaustos delante de mí están siempre.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
No tomaré de tu casa becerros, ni machos cabríos de tus apriscos.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Porque mía es toda bestia del monte; millares de animales en los montes.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Conozco todas las aves de los montes, y las fieras del campo están conmigo.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Si yo tuviese hambre, no te lo diría a ti; porque mío es el mundo y su plenitud.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
¿Tengo de comer yo carne de toros, o de beber sangre de machos cabríos?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Sacrifica a Dios alabanza, y paga tus promesas al Altísimo.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Y llámame en el día de la angustia; te libraré, y tú me honrarás.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Pero al malo dijo Dios: ¿Qué parte tienes tú de declarar mis leyes, y que tomes mi pacto en tu boca?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
¡Aborreciendo tú el castigo, y echando detrás de ti mis palabras!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Si veías al ladrón, tú corrías con él; y con los adúlteros era tu parte.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Tu boca metías en mal, y tu lengua componía engaño.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Tomabas asiento, y hablabas contra tu hermano; contra el hijo de tu madre ponías infamia.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Estas cosas hiciste, y yo he callado; pensabas por eso que de cierto sería yo como tú; yo te argüiré, y las pondré delante de tus ojos.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Entended ahora esto, los que os olvidáis de Dios; no sea que os arrebate, y no haya quién os libre.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
El que sacrifica alabanza me honrará; y al que ordenare su camino, le enseñaré la salud de Dios.
