Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Mogočen Bog, celó Gospod, je spregovoril in poklical zemljo od sončnega vzhoda do njegovega zahoda.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
S Siona, popolne lepote, je zasijal Bog.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Naš Bog bo prišel in ne bo molčal. Ogenj bo požiral pred njim in okoli njega bo zelo viharno.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Klical bo k nebesom od zgoraj in k zemlji, da bo lahko sodil svoje ljudstvo.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
»Zberite k meni moje svete, tiste, ki so z žrtvijo sklenili zavezo z menoj.«
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Nebesa bodo oznanjala njegovo pravičnost, kajti sam Bog je sodnik. (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
»Poslušaj, oh moje ljudstvo in govoril bom, oh Izrael in pričeval bom zoper tebe. Jaz sem Bog, celó tvoj Bog.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Ne bom te grajal zaradi tvojih klavnih daritev ali tvojih žgalnih daritev, da so bile nenehno pred menoj.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Iz tvoje hiše ne bom vzel nobenega bikca niti kozlov iz tvojih staj.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Kajti vsaka gozdna žival je moja in živina na tisočêrih hribih.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Poznam vso gorsko perjad in divje poljske živali so moje.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Če bi bil lačen, ti ne bi povedal, kajti zemeljski [krog] je moj in njegova polnost.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Mar bom jedel meso bikov ali pil kri koz?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Bogu daruj zahvaljevanje in svoje zaobljube izpolni Najvišjemu.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Obrni se k meni v dnevu stiske, osvobodil te bom in ti me boš proslavil.«
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Toda zlobnemu Bog govori: »Kaj delaš, da oznanjaš moje zakone ali da v svoja usta jemlješ mojo zavezo?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Ker sovražiš poučevanje in moje besede zavračaš za seboj.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ko vidiš tatu, se strinjaš z njim in si postal soudeleženec z zakonolomci.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Svoja usta izročaš v zlo in tvoj jezik snuje prevaro.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Sediš in govoriš zoper svojega brata, obrekuješ sina svoje matere.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Te stvari si storil, jaz pa sem molčal. Mislil si, da sem bil povsem takšen kakor ti. Toda grajal te bom in jih v vrsti postavil pred tvoje oči.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Torej preudarite to, vi, ki pozabljate Boga, da vas ne bom raztrgal na koščke in nikogar ne bo, da osvobodi.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Kdorkoli daruje hvalo, me poveličuje in tistemu, ki pravilno ureja svoje vedênje, bom pokazal Božjo rešitev duše.«
