Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
KOT Ieowa manaman majanier o molipedo jappa jan ni tapin katipin lel ni a kiridi.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Linan en Kot tapida jan Jion.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Atail Kot kotido, o a jota kin kotin japaimokit. Kijiniai kelail kin tion mo a, o melimel laud kin mi impa.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
A kotin molipe lan o jappa, pwen kapunala japwilim a aramaj akan!
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Komail kapokon pena nai lelapok kan, me wiadar ar inau on ia ni anjau en mairon!
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Nanlan pan kajaleda a pun; pwe Kot kin kotin kadeikada.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Komail nai aramaj akan ron, I pan padaki on komail. Ijrael, I pan kaparoki on komail: Nai Kot, om Kot.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I jota pan kaloke uk pweki om mairon, pwe om mairon ijij kin wiaui on ia anjau karoj.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ari jo, I jota pan ale jan komail kau ol de kut o jip ol jan nan im omail.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Pwe man en nan wei karoj me ai o pil man akan, me mimi pon nana kid pak toto.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I aja manpir en nana karoj o jon en man karoj, me mi nan jap, kin mi re i.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Ma I men manadar, I jota pan indan uk, pwe jappa me ai o audepa karoj.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Da, koe lamelame, me I kin inon ion uduk en kau ol, de I men nim ntan kut ol?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Maironki danke on Kot o kapunalan me Lapalap o om inau.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Likwir don ia ni om injenjued, I ap pan dore uk ala, a koe pan kapina ia.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
A Kot kotin majani on me japun o: Da me koe kaparok duen ai kujoned akan, o lokaia kida au om duen ai inau,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Pwe koe kin tateki tiak pun o mamaleki ai kujoned akan?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ma koe pan kilan lipirap amen, koe kin ian i, o koe kin waroki on me kamal akan.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Au om kin lokaia kiwei me jued o lo om me likam.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Koe kin wonon o lokaia likam duen ri om; o nain in om putak koe kin karaune mal.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Koe wiada mepukat, a nai kin nenenla; koe ap kiki on, me nai dueta koe. A I pan kapun on uk o kajaleda mon maj om.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Komail me mamaleki Kot, en aja, I pan kajor komail la o jota jauaj pamail pan mia.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Me kin maironki danke, kin kapina ia; o i al o, me I pan kajale on i duen maur en Kot.
