Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Faarfannaa Asaaf. Waaqayyo, Humna Qabeessi dubbatee baʼa biiftuutii jalqabee hamma lixa biiftuutti lafa waameera.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Xiyoon ishee miidhaginni ishee hirʼina hin qabne irraa Waaqni ni ibsa.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Waaqni keenya ni dhufa; hin calʼisus; ibiddi hamaan fuula isaa dura, bubbeen jabaanis naannoo isaa jira.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Inni saba isaatti muruuf jedhee, samiiwwan oliitii fi lafa akkana jedhee ni waama:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Qulqulloota koo warra aarsaadhaan na wajjin kakuu galan, gara kootti walitti naa qabaa.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Samiiwwan qajeelummaa isaa ni labsu; Waaqni mataan isaa abbaa murtiitii.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Yaa saba ko, nan dubbadhaatii dhagaʼi; yaa Israaʼel, ani dhugaa sitti nan baʼa: Ani Waaqni Waaqa kee ti.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Ani aarsaa keetiif sitti hin dheekkamu; aarsaan kee inni gubamu yeroo hunda fuula koo dura jira.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ani dallaa kee keessaa korma, yookaan karra kee keessaa korbeessa reʼee hin barbaadu.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Bineensi bosonaa hundinuu, horiin tulluu kuma irratti bobbaʼus kan kootii.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ani simbirroota tulluuwwan irraa hunda beeka; wanni lafa irra sosochoʼu hundinuus kan koo ti.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Ani utuun beelaʼee iyyuu sitti hin himadhu ture; addunyaa fi wanni ishee keessa jiru hundi kanuma kootii.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Ani foon korommii nan nyaadhaa? Yookaan dhiiga reʼootaa nan dhugaa?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
“Aarsaa galataa Waaqaaf dhiʼeessi; wareega kee illee Waaqa Waan Hundaa Oliitiif galchi;
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
guyyaa rakkinaa na waammadhu; ani sin oolchaa; atis ulfina naa kennita.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Waaqni garuu nama hamaadhaan akkana jedha: “Ati seera koo labsuudhaaf, kakuu koos afaan keetiin dubbachuudhaaf mirga maalii qabda?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Ati adaba koo ni jibbita; dubbii koos of duubatti gatta.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ati yoo hattuu argite isa michuu godhatta; ejjitoota wajjinis qooda qabaatta.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Ati afaan kee waan hamaa dubbachuuf itti fayyadamta; arraba kees gowwoomsaadhaaf dheereffatta.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ati teessee obboleessa kee hamatta; ilma haadha kee maqaa balleessita.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Ati waan kana hunda hojjetteerta; ani immoo inuma calʼise; ati akkuma ofii keetii na seete. Amma garuu ani sin ifadha; ifatti baasees sin himadha.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
“Isin warri Waaqa irraanfattan waan kana hubadhaa; yoo kanaa achii ani isin nan ciccira; namni isin oolchu tokko iyyuu hin jiru.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Namni aarsaa galataa dhiʼeessu ulfina naa kenna; anis warra hirʼina hin qabnetti fayyisuu Waaqaa nan argisiisa.”
