Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ihubo lika-Asafi. USomandla, uNkulunkulu, uThixo, uyakhuluma, ubiza umhlaba kusukela okuphuma khona ilanga kuze kufike lapho elitshona khona.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
EseZiyoni, epheleleyo ngobuhle, uNkulunkulu uyakhazimula.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
UNkulunkulu wethu uyeza, kayikuthula; umlilo uyahangula phambi kwakhe, emaceleni akhe kukhukhula isiphepho.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Ubiza amazulu ngaphezulu lomhlaba, ukuze ehlulele abantu bakhe:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Qoqani kimi abahlanjululiweyo bami, abenza isivumelwano lami ngemihlatshelo.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Lamazulu atshumayela ukulunga kwakhe; ngoba uNkulunkulu ngumahluleli ngokwakhe.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Zwanini, bantu bami, ngizakhuluma; yebo Israyeli, ngizafakaza ngimelane lawe; nginguNkulunkulu, Nkulunkulu wakho
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Kangikukhuzi ngemihlatshelo yakho kumbe iminikelo yakho yokutshiswa, ehlezi ikhona phambi kwami.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Angisweli inkunzi ephuma esibayeni sakho kumbe imbuzi zesilugu sakho,
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
ngoba yiphi layiphi inyamazana yeganga ngeyami, lenkomo ezisemaqaqeni azinkulungwane.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ngazi zonke izinyoni ezisezintabeni, lezidalwa zeganga ngezami.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Aluba ngangingolambayo ngangingekulitshela, ngoba umhlaba ngowami, lakho konke okukuwo.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Ngidla inyama yezinkunzi yini kumbe nginatha igazi lembuzi na?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Yenzani imihlatshelo yokubonga kuNkulunkulu, gcwalisani izifungo zenu koPhezukonke,
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
njalo lize kimi mhla lisekuhluphekeni; ngizalikhulula, lani lizangidumisa.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Kodwa kwababi, uNkulunkulu uthi: “Lilelungelo bani ukukhuluma imithetho yami kumbe liphathe isivumelwano sami ezindebeni zenu na?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Liyazizonda iziqondiso zami, lilahlela amazwi ami emuva kwenu.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Lithi lingabona isela lihle libambane lalo; lisuka lingenelane lezifebe.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Lisebenzisa imilomo yenu ukukhuluma okubi lifundise ulimi lwenu inkohliso.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Linyeya umfowenu njalonjalo, limgcone umntakanyoko uqobo.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Lizenzile lezizinto ngazithulela; lalikhumbula ukuthi ngifana lani. Kodwa ngizalikhuza ngilibonisa icala lenu obala.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Nanzelelani lokhu, lina elikhohlwa uNkulunkulu, funa ngilidabudabule, kungekho ongalilamulela:
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Lowo onikela iminikelo yokubonga uyangidumisa, njalo ulungisa indlela ukuze ngimtshengise insindiso yami.”
