Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Nitsara t’Iehovà Andrianañahare Tsitongerè, nikoike ty tane toy boak’ am-panjiriha’ i àndroy sikal’ am-pitsofora’e añe.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Hirik’e Tsiône ao, ty hafoniran-kamotsotsoreñe, ty fireandreañan’ Añahare.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Mb’ etoy i Andrianañaharen-tikañey, ie tsy hianjiñe; mamorototo aolo’e ty afo, iarisehoa’ ty tangololahy.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Kanjie’e mb’andikerañe añ’abo eñe, naho mb’an-tane atoy hizaka’e ondati’eo:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Atontono amako o norokoo, o nifañina amako an-tsoroñeo.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Mitsey ty havantaña’e o likerañeo; amy te Ie ro Andrianañahare, Ie ty Mpizaka. Selà
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Mijanjiña ry ondatiko, le hivolan-dRaho; Ry Israeleo, hisesehako, Izaho ro Andrianañahare, Andrianañahare’o.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Tsy o fisoroña’oo ro añendahako azo, ie añatrefako eo nainai’e o enga fañoroa’oo.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Tsy ho rambeseko boak’añ’akiba’o ao ty añombelahy, ndra hirik’an-golobo’o ao ty oselahy.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Amy te hene ahiko ze biby añ’ala ao, naho ty añombe am-bohits’ arivo.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Haiko iaby o voroñe am-bohitseo, Fonga ahiko ze misitsitse an-kivok’ ao.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Naho nikerè Raho, tsy ho nivolañe, amy te Ahiko ty voatse toy, naho ty halifora’e.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hihinañako hao ty nofo’ o añombeo? hinomako hao ty lio’ o oselahio?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Engao aman’ Añahare ty sorom-pañandriañañe, naho avaho amy Andindimoneñey o nifantà’oo.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Le koiho Raho añ’andro maha-an-koheke; ho hahako irehe, vaho hiasia’o.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Fa hoe t’i Andrianañahare amo tsivokatseo Ino ty anoñona’o o fandiliakoo? vaho endese’o am-bava’o ao i fañinakoy?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Inao t’ie malain-dilo, naho afetsa’o amboho’o ao o entakoo.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ie manjo-mpikizo irehe, le no’o, vaho ireketa’o o karapiloo.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Avotso’o an-kaloloañe ty falie’o, vaho mikilily fitake ty famele’o.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Mitoboke irehe vaho mifosa rahalahy; dramote’o ty anan-drene’o.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Ie anoe’o izay, hijomohoñe hao Raho? natao’o ho hambañe ama’o hao, toe endahako, vaho alahako añatrefam-pihaino’o eo o entako ty ama’oo.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Aa le ereñereo zao, ry mpandikok’ an’Andrianañahareo kera ho rangodrangoteko, ihe tsy amam-pañaha.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Mañonjoñ’ Ahy ty mañenga sorom-pañandriañañe; vaho hampalangeseko amy mamantañe i fañaveloa’eiy ty fandrombahan’ Añahare.
