Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est: et vocavit terram, A solis ortu usque ad occasum:
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
ex Sion species decoris eius.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Deus manifeste veniet: Deus noster et non silebit. Ignis in conspectu eius exardescet: et in circuitu eius tempestas valida.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Advocabit cælum desursum: et terram discernere populum suum.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Congregate illi sanctos eius: qui ordinant testamentum eius super sacrificia.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Et annunciabunt cæli iustitiam eius: quoniam Deus iudex est.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Audi populus meus, et loquar: Israel, et testificabor tibi: Deus, Deus tuus ego sum.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Non in sacrificiis tuis arguam te: holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Non accipiam de domo tua vitulos: neque de gregibus tuis hircos.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, iumenta in montibus et boves.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Cognovi omnia volatilia cæli: et pulchritudo agri mecum est.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terræ, et plenitudo eius.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Immola Deo sacrificium laudis: et redde Altissimo vota tua.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras iustitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Tu vero odisti disciplinam: et proiecisti sermones meos retrorsum:
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Si videbas furem, currebas cum eo: et cum adulteris portionem tuam ponebas.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Os tuum abundavit malitia: et lingua tua concinnabat dolos.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum:
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Intelligite hæc qui obliviscimini Deum: nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Sacrificium laudis honorificabit me: et illic iter, quo ostendam illi salutare Dei.
