Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Psalmus Asaph. [Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Ex Sion species decoris ejus:
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Deus manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Ignis in conspectu ejus exardescet; et in circuitu ejus tempestas valida.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Advocabit cælum desursum, et terram, discernere populum suum.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Congregate illi sanctos ejus, qui ordinant testamentum ejus super sacrificia.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Et annuntiabunt cæli justitiam ejus, quoniam Deus judex est.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Audi, populus meus, et loquar; Israël, et testificabor tibi: Deus, Deus tuus ego sum.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Non in sacrificiis tuis arguam te; holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Non accipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos:
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, jumenta in montibus, et boves.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Cognovi omnia volatilia cæli, et pulchritudo agri mecum est.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Si esuriero, non dicam tibi: meus est enim orbis terræ et plenitudo ejus.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Numquid manducabo carnes taurorum? aut sanguinem hircorum potabo?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Immola Deo sacrificium laudis, et redde Altissimo vota tua.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Et invoca me in die tribulationis: eruam te, et honorificabis me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Peccatori autem dixit Deus: Quare tu enarras justitias meas? et assumis testamentum meum per os tuum?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Tu vero odisti disciplinam, et projecisti sermones meos retrorsum.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Si videbas furem, currebas cum eo; et cum adulteris portionem tuam ponebas.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinnabat dolos.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis: arguam te, et statuam contra faciem tuam.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Intelligite hæc, qui obliviscimini Deum, nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Sacrificium laudis honorificabit me, et illic iter quo ostendam illi salutare Dei.]
