Zsoltárok 50

1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Salmo di Asaf IL Signore, l'Iddio degl'iddii, ha parlato, ed ha gridato alla terra, Dal sol Levante, infino al Ponente.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Iddio è apparito in gloria, Da Sion, [luogo di] compiuta bellezza.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

L'Iddio nostro verrà, e non se ne starà cheto; Egli avrà davanti a sè un fuoco divorante, E d'intorno a sè una forte tempesta.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Egli griderà da alto al cielo, Ed alla terra, per giudicare il suo popolo;

5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

[E dirà: ] Adunatemi i miei santi, I quali han fatto meco patto con sacrificio.

6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)

E i cieli racconteranno la sua giustizia; Perciocchè egli [è] Iddio Giudice. (Sela)

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Ascolta, popol mio, ed io parlerò; [Ascolta], Israele, ed io ti farò le mie protestazioni. Io [sono] Iddio, l'Iddio tuo.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Io non ti riprenderò per li tuoi sacrificii, Nè per li tuoi olocausti che mi [sono] continuamente presentati.

9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Io non prenderò giovenchi dalla tua casa, [Nè] becchi dalle tue mandre.

10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Perciocchè mie [sono] tutte le bestie delle selve; [Mio è] tutto il bestiame [che è] in mille monti.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

Io conosco tutti gli uccelli de' monti; E le fiere della campagna [sono] a mio comando.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Se io avessi fame, io non te lo direi; Perciocchè il mondo, e tutto quello ch'è in esso, [è] mio.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Mangio io carne di tori, O bevo io sangue di becchi?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Sacrifica lode a Dio, E paga all'Altissimo i tuoi voti.

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

E invocami nel giorno della distretta, Ed io te [ne] trarrò fuori, e tu mi glorificherai.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Ma all'empio Iddio ha detto: Che hai tu da far a raccontare i miei statuti, Ed a recarti il mio patto in bocca?

17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Conciossiachè tu odii correzione, E getti dietro a te le mie parole.

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Se tu vedi un ladro, tu prendi piacere d'essere in sua compagnia; E la tua parte [è] con gli adulteri.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Tu metti la tua bocca al male, E la tua lingua congegna frode.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Tu siedi, [e] parli contro al tuo fratello, [E] metti biasimo sopra il figliuol di tua madre.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

Tu hai fatte queste cose, ed io mi sono taciuto; [E] tu hai pensato, che del tutto io era simile a te. Io ti arguirò, e te [le] spiegherò in su gli occhi.

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Deh! intendete questo, [voi] che dimenticate Iddio; Che talora io non rapisca, e non [vi sia] alcuno che riscuota.

23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Chi sacrifica lode mi glorifica, E chi addirizza la [sua] via, Io gli mostrerò la salute di Dio.