< Zsoltárok 50 >

1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Nagsao ni Yahweh a Dios, ti Maysa a Nabileg ken inawaganna ti daga manipud panagsingising ti init agingga iti panaglinnekna.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Nagraniag ti Dios manipud iti Sion, a naan-anay iti kinapintasna.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Immay ti Diostayo ken saan isuna a nagulimek; adda gumilgil-ayab nga apuy iti sangoananna, ken kasta unay a bagio iti aglawlawna.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Immawag isuna iti langit ken iti daga tapno ukomenna dagiti tattaona:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Ummongenyo dagiti napudno a tattaok kaniak, dagiti nagtulnog iti katulagak babaen iti sakrificio.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Ipablaak ti langit iti kinalintegna, ta ti Dios a mismo ti ukom. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Dakayo a tattaok, dumngegkayo ta agsaoak; Siak ti Dios a Diosyo.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Saankayo a tubngaren kadagiti datonyo; dagiti datonyo a maipuor ket kanayon nga adda iti sangoanak.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Saanko nga alaen ti kalakian a baka manipud iti balayyo, wenno dagiti kalakian a kalding manipud kadagiti arbanmo.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Ta kukuak tunggal nauyong nga ayup iti kabakiran, kasta met dagiti ayup nga adda iti rinibribu a katurturudan.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ammok amin a billit kadagiti bantay, ken kukuak dagiti nauyong nga ayup iti kataltalunan.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
No mabisinak, saanko nga ibaga kadakayo; ta kukuak ti lubong, ken amin nga adda iti daytoy.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Kanek kadi ti lasag dagiti baka wenno inumek kadi ti dara dagiti kalding?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Isagutyo iti Dios ti daton iti panagyaman, ken bayadanyo dagiti kariyo iti Kangangatoan.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Awagandak iti aldaw ti riribuk; isalakankayonto, ken itan-okdakto.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Ngem iti nadangkes kinuna ti Dios, “Ania iti ar-aramidem a mangipablaak kadagiti bilinko, nga innalam ti tulagko kadagiti ngiwatmo,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
idinto ta kaguram ti bilin ken imbellengmo dagiti sasaok iti adayo?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
No makitam ti maysa nga agtatakaw, umanamongka kenkuana; makidangdanggayka kadagiti mannakikamkamalala.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Intedmo ti ngiwatmo iti demonyo, ken ibalbalikas ti dilam iti makaallilaw.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Itugtugawam ken agsasaoka maibusor iti kabsatmo a lalaki; pinerdim ti dayaw ti bukod nga anak a lalaki ni nanangmo.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Inaramidmo dagitoy a banbanag, ngem nagulimekak, ket impagarupmo a maysaak a kas kenka. Ngem, babalawenka ken iparuarko iti imatangmo amin nga inaramidmo.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Ita, lagipenyo daytoy dakayo a nanglipat iti Dios; ta no saan pisangpisangenkayo iti pidapidaso, ken awanto ti siasinoman nga umay tumulong kadakayo:
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Siasinoman iti mangisagut ti daton ti panagyaman, mangted dayaw kaniak, ken siasinoman a sumurot iti dalanna a nalinteg, ipakitakto ti panangisalakan ti Dios”

< Zsoltárok 50 >