Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
