Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Zabura ta Asaf. Maɗaukaki, Allah, Ubangiji, ya yi magana ya kuma kira duniya daga fitowar rana zuwa inda take fāɗuwa.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Daga Sihiyona, cikakkiya a kyau, Allah na haskakawa.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Allahnmu yana zuwa ba kuwa zai yi shiru ba; wuta mai cinyewa a gabansa, babban hadari kuma ya kewaye shi.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Ya kira sammai da suke bisa, da duniya, don yă shari’anta mutanensa.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Ku tattara mini shafaffuna, waɗanda suka yi alkawari da ni ta wurin hadaya.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Sammai kuwa sun yi shelar adalcinsa gama Allah kansa alƙali ne. (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Ku ji, ya mutanena, zan kuwa yi magana, Ya Isra’ila, zan kuwa ba da shaida a kanku. Ni ne Allah, Allahnku.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Ba na tsawata muku saboda hadayunku ko kuwa hadayunku na ƙonawa, waɗanda kuka taɓa kawo a gabana.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ba na bukatan bijimi daga turkenku ko awaki daga garkunanku,
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
gama kowace dabbar kurmi nawa ne, da kuma shanu a kan dubban tuddai.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Na san kowane tsuntsun da yake a duwatsu kuma halittun filaye nawa ne.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Da a ce ina jin yunwa ai, ba sai na faɗa muku ba, gama duniyar nawa ne, da kome da yake cikinta.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Ina cin naman bijimai ne ko ina shan jinin awaki ne?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
“Ku miƙa hadayar godiya ga Allah, ku cika alkawuranku ga Mafi Ɗaukaka,
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
ku kira gare ni a ranar wahala; zan cece ku, za ku kuwa girmama ni.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Amma ga mugaye, Allah ya ce, “Wace dama ce kuke da ita na haddace dokokina ko na yin maganar alkawarina a leɓunanku?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Kun ƙi umarnina kuka kuma zubar da kalmomina a bayanku
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Sa’ad da kuka ga ɓarawo, kukan haɗa kai da shi; kukan haɗa kai da mazinata.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Kuna amfani da bakunanku don mugunta kuna kuma gyara harshenku don ruɗu.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Kuna ci gaba da magana a kan ɗan’uwanku ku kuma yi maganar ƙarya a kan ɗan mahaifinku.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Kun yi waɗannan abubuwa na kuwa yi shiru; kun ɗauka gaba ɗaya ni kamar ku ne. Amma zan tsawata muku in kuma zarge ku a fuskarku.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
“Ku lura da wannan, ku da kuka manta da Allah, ko kuwa in yayyage ku kucu-kucu, ba kuma wanda zai cece ku.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Shi wanda ya miƙa hadayun godiya yakan girmama ni, ya kuma shirya hanya saboda in nuna masa ceton Allah.”
