Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ein Psalm von Asaph. Der Gott, der Gott Jehovah, redet und ruft der Erde von der Sonne Aufgang bis zu ihrem Untergang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Aus Zion strahlt der Schönheit Vollendung, Gott.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Unser Gott kommt und schweigt nicht stille; Feuer frißt vor Ihm, und rings um Ihn stürmt es sehr.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Er wird rufen den Himmeln droben und der Erde, auf daß Er Seinem Volke Recht spreche.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Versammelt Mir Meine Heiligen, die über dem Opfer den Bund mit Mir geschlossen.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Und die Himmel sagen an Seine Gerechtigkeit, denn Gott Selbst ist Richter. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Höre, mein Volk, und Ich will reden; Israel, Ich will gegen dich zeugen, Gott, dein Gott, bin Ich.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Nicht rüge Ich dich ob deiner Opfer und deine Brandopfer sind beständig vor Mir.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ich will nicht Farren nehmen aus deinem Haus, Böcke aus deinen Hürden.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Denn Mein ist alles Wild des Waldes, das Vieh auf Tausenden der Berge.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ich kenne alles Gevögel der Berge, und das Gewild des Feldes ist bei Mir.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Sollte Ich hungern, Ich sagte es dir nicht; denn Mein ist die Welt und was sie füllt.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Soll Ich der Gewaltigen Fleisch essen und das Blut der Böcke trinken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Opfere Gott Bekennen, und erstatte dem Allerhöchsten deine Gelübde.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Und rufe Mich an am Tage der Drangsal, so reiße Ich dich heraus, und du sollst Mich verherrlichen.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Und zu dem Ungerechten spricht Gott: Was ist es mit dir, daß du Meine Satzungen erzählst, und Meinen Bund in deinem Munde trägst?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Und du hassest Zucht und wirfst Meine Worte hinter dich?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ersiehst du einen Dieb, so läufst du mit ihm, und mit den Ehebrechern ist dein Teil.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Du entsendest deinen Mund zum Bösen, und Trug flicht deine Zunge.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Du sitzest, redest wider deinen Bruder und wider deiner Mutter Sohn gibst du Verleumdung aus.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Das tatest du, und Ich habe still geschwiegen, da meintest du, Ich sei wie du; doch Ich rüge dich und lege es zurecht vor deinen Augen.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Betrachtet doch das, ihr, die ihr Gott vergesset, daß Ich euch nicht zerfleische und keiner errette.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wer Bekenntnis opfert, der verherrlicht Mich, und wer den Weg zurichtet, den lasse Ich sehen das Heil Gottes.
