Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ein Psalm Asaphs: Der HERR, der starke Gott, hat geredet und ruft der Welt zu vom Aufgang der Sonne bis zu ihrem Niedergang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Aus Zion, der Schönheit Vollendung, bricht Gottes Glanz hervor.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Unser Gott kommt und schweigt nicht; verzehrendes Feuer ist vor ihm, und es stürmt gewaltig um ihn her.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Er ruft den Himmel droben und die Erde zum Gericht seines Volkes herbei.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Versammelt mir meine Frommen, die einen Bund mit mir gemacht haben über dem Opfer.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Da verkündigten die Himmel seine Gerechtigkeit, daß Gott selbst Richter ist. (Pause)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Höre, mein Volk, so will ich reden; Israel, ich lege gegen dich Zeugnis ab: Ich, Gott, bin dein Gott.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Deiner Opfer halben will ich dich nicht strafen, sind doch deine Brandopfer stets vor mir.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ich will keinen Farren aus deinem Hause nehmen, noch Böcke aus deinen Ställen!
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Denn mein sind alle Tiere des Waldes, das Vieh auf den Bergen zu Tausenden.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ich kenne alle Vögel auf den Bergen, und was sich auf dem Felde regt, ist mir bekannt.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Wenn mich hungerte, so würde ich es dir nicht sagen; denn mein ist der Erdkreis und was ihn erfüllt.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Soll ich Ochsenfleisch essen oder Bocksblut trinken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Opfere Gott Dank und bezahle dem Höchsten deine Gelübde;
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
und rufe mich an am Tage der Not, so will ich dich erretten, und du sollst mich ehren!
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Aber zum Gottlosen spricht Gott: Was zählst du meine Satzungen her und nimmst meinen Bund in deinen Mund,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
so du doch Zucht hassest und wirfst meine Worte hinter dich?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Wenn du einen Dieb siehst, so befreundest du dich mit ihm und hast Gemeinschaft mit Ehebrechern;
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
deinen Mund lässest du Böses reden, und deine Zunge flicht Betrug;
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
du sitzest und redest wider deinen Bruder, deiner Mutter Sohn verleumdest du!
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Das hast du getan, und ich habe geschwiegen; da meintest du, ich sei gleich wie du; aber ich will dich strafen und es dir vor Augen stellen!
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Merket doch das, die ihr Gottes vergesset, daß ich nicht hinwegraffe und kein Erretter da sei!
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wer Dank opfert, der ehrt mich, und wer den Weg bahnt, dem zeige ich Gottes Heil!
