Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ein Psalm von Asaph. Der Gott der Götter, der HERR, redet und ruft der Erde zu
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
aus Zion, der Krone der Schönheit, strahlt Gott in lichtem Glanz hervor:
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
unser Gott kommt und kann nicht schweigen, verzehrendes Feuer geht vor ihm her, und rings um ihn her stürmt es gewaltig.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Er ruft dem Himmel droben zu und der Erde, um sein Volk zu richten:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
»Versammelt mir meine Gesetzestreuen, die den Bund mit mir geschlossen beim Opfer!«
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Da taten die Himmel seine Gerechtigkeit kund; denn Gott selbst ist’s, der da Gericht hält. (SELA)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
»Höre, mein Volk, und laß mich reden, Israel, daß ich dich ernstlich warne: Gott, dein Gott bin ich!
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Nicht deiner Opfer wegen rüge ich dich, sind doch deine Brandopfer stets mir vor Augen.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Doch ich mag nicht Stiere nehmen aus deinem Hause, nicht Böcke aus deinen Hürden;
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
denn mein ist alles Wild des Waldes, das Getier auf meinen Bergen zu Tausenden.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ich kenne jeden Vogel auf den Bergen, und was auf dem Felde sich regt, steht mir zur Verfügung.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Hätte ich Hunger: ich brauchte es dir nicht zu sagen, denn mein ist der Erdkreis und all seine Fülle.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Esse ich etwa das Fleisch von Stieren, und soll ich das Blut von Böcken trinken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Bringe Dank dem HERRN als Opfer dar und bezahle so dem Höchsten deine Gelübde,
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
und rufe mich an am Tage der Not, so will ich dich retten, und du sollst mich preisen!«
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Zum Gottlosen aber spricht der Allherr: »Was hast du meine Satzungen aufzuzählen und meinen Bund im Munde zu führen,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
da du selbst doch die Zucht mißachtest und meinen Worten den Rücken kehrst?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Siehst du einen Dieb, so befreundest du dich mit ihm, und mit Ehebrechern hast du Gemeinschaft;
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
deinem Munde läßt du freien Lauf zur Bosheit, und deine Zunge zettelt Betrug an;
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
du sitzest da und redest (Böses) gegen deinen Bruder und bringst den Sohn deiner Mutter in Verruf!
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Das (alles) hast du getan, und ich habe geschwiegen; da hast du gedacht, ich sei so wie du. Das mache ich dir zum Vorwurf und gebe dir’s zu bedenken.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
O beherzigt das wohl, ihr Gottvergeßnen: sonst raffe ich euch hinweg ohne Rettung!
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wer Dank als Opfer darbringt, erweist mir Ehre, und wer unsträflich wandelt, den lasse ich schauen Gottes Heil.«
