Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ein Psalm Asaphs. Gott, Gott Jahwe, redet und ruft der Erde vom Aufgang der Sonne bis zu ihrem Untergang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Aus Zion, der Krone der Schönheit, strahlt Gott auf.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Unser Gott kommt und schweigt nicht. Verzehrendes Feuer geht vor ihm her, und rings um ihn stürmt es gewaltig.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Er ruft dem Himmel droben zu und der Erde, damit er sein Volk richte:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Versammelt mir meine Frommen, die den Bund mit mir beim Opfer schlossen!”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Da verkündigte der Himmel seine Gerechtigkeit; denn Gott ist Richter. (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Höre, mein Volk, laß mich reden; Israel, laß mich wider dich zeugen: Gott, dein Gott, bin ich!
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
“Nicht wegen deiner Opfer will ich dich zur Rede setzen - sind doch deine Brandopfer beständig vor mir!
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
“Ich mag nicht Farren aus deinem Hause nehmen, noch Böcke aus deinen Hürden.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
“Denn mein sind alle Tiere des Waldes, das Vieh auf den Bergen mit ihren Tausenden.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
“Ich kenne alle Vögel auf den Bergen, und was sich im Gefilde regt, ist mir bewußt.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
“Wenn mich hungerte, würde ich dir's nicht sagen; denn mein ist der Erdkreis und was ihn füllt.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
“Esse ich etwa das Fleisch von Stieren oder trinke ich das Blut von Böcken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
“Opfere Gott Dank, so wirst du dem Höchsten deine Gelübde bezahlen!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
“Und rufe mich an am Tage der Not: ich will dich erretten und du sollst mich preisen!”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Zum Gottlosen aber spricht Gott: “Was hast du meine Satzungen herzuzählen und nimmst meinen Bund in deinen Mund,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
“während du doch Zucht hassest und meine Worte hinter dich wirfst?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
“Wenn du einen Dieb sahst, so liefst du mit ihm und mit Ehebrechern hattest du Gemeinschaft.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
“Du lässest deinen Mund sich frei in Bosheit ergehen, und deine Zunge flicht Betrug.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
“Du sitzest da, redest wider deinen Bruder, bringst Beschimpfung auf den Sohn deiner Mutter.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
“Solches thatest du, und ich schwieg. Da meintest du, ich sei ganz wie du. “Aber ich will dich zur Rechenschaft ziehn und dir's vor Augen stellen!
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
“Merkt doch dies, die ihr Gottes vergeßt, daß ich nicht hinwegraffe, ohne daß jemand zu retten vermag.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
“Wer Dank opfert, ehrt mich, und wer unsträflich wandelt, den will ich seine Lust sehen lassen an Gottes Heil!”
