Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Ein Psalm Asafs. / El Elohim Jahwe: Er redet / Und ruft der Erde d vom Aufgang der Sonne bis zum Niedergang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Aus Zion, der Schönheit Krone, / Strahlt Elohim hervor.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Unser Gott, er kommt und schweiget nicht. / Verzehrend Feuer geht vor ihm her, / Rings um ihn stürmt es gewaltig.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Er ruft die Himmel droben herbei. / Und die Erde, sein Volk zu richten:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
"Versammelt mir die Frommen, / Die den Bund mit mir im Opfer geschlossen!"
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Die Himmel künden seine Gerechtigkeit; / Denn Elohim — er ist's, der richtet! (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
"Höre, mein Volk, o laß mich reden! / Israel, laß mich dich warnen! / Elohim, dein Gott, bin ich.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Nicht deiner Schlachtopfer wegen rüge ich dich — / Sind doch deine Brandopfer immer vor mir.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Nicht brauche ich Stiere aus deinem Hause / Noch Böcke aus deinen Hürden.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Denn mein ist alles Wild des Waldes, / Das viele Getier auf den Bergen.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ich kenne jeden Vogel der Berge, / Und was auf den Feldern sich regt, ist mein.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Sollte mich hungern, dir sagte ich's nicht. / Denn mein ist der Erdkreis und was ihn erfüllt.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Esse ich etwa der Stiere Fleisch / Und trink ich der Böcke Blut?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Opfere Elohim Dank / Und bezahle dem Höchsten deine Gelübde!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
"Rufe mich an am Tage der Not: / Dann will ich dich retten, daß du mich ehrest."
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Aber zum Frevler spricht Elohim: / Wie? du zählst meine Satzungen auf / Und redest von meinem Bund?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Das wagst du und hasset doch Zucht / Und wirfst meine Worte hinter dich?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Siehst du einen Dieb, so gesellst du dich ihm, / Und mit Ehebrechern gehest du um.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Du lässest deinen Mund zum Bösen los, / Und deine Zunge spinnet Trug.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Mit andern verleumdest du deinen Bruder, / Deiner Mutter Sohn hängst du Schande an.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Das hast du getan, und ich schwieg dazu. / Da dachtest du denn: ich wäre wie du. / Aber ich will dich zur Rechenschaft ziehn, / Dir's unter die Augen stellen."
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Merkt das wohl, die ihr Gottes vergeßt; / Sonst werd ich zerreißen, und niemand rettet.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wer Dank opfert, der ehret mich recht, / Und er bahnet den Weg, / Auf dem ich ihm zeige das Heil Elohims.
