Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Psaume d’Asaph. Le [Dieu] Fort, Dieu, l’Éternel, a parlé, et a appelé la terre, du soleil levant jusqu’au soleil couchant.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
De Sion, perfection de la beauté, Dieu a fait luire sa splendeur.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Notre Dieu viendra, et il ne se taira point; un feu dévorera devant lui, et autour de lui tourbillonnera la tempête;
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Il appellera les cieux d’en haut, et la terre, pour juger son peuple:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Assemblez-moi mes saints, qui ont fait alliance avec moi par [un] sacrifice.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Et les cieux déclareront sa justice, car Dieu lui-même est juge. (Sélah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Écoute, mon peuple, et je parlerai; [écoute], Israël, et je témoignerai au milieu de toi. Moi, je suis Dieu, ton Dieu.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Je ne te reprendrai pas à cause de tes sacrifices ou de tes holocaustes, qui ont été continuellement devant moi.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Je ne prendrai pas de taureau de ta maison, ni de boucs de tes parcs;
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Car tout animal de la forêt est à moi, les bêtes sur mille montagnes.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Je connais tous les oiseaux des montagnes, et ce qui se meut par les champs est à moi.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Si j’avais faim, je ne te le dirais pas; car le monde est à moi, et tout ce qu’il contient.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Mangerais-je la chair des gros taureaux, et boirais-je le sang des boucs?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Sacrifie à Dieu la louange, et acquitte tes vœux envers le Très-haut,
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Et invoque-moi au jour de la détresse: je te délivrerai, et tu me glorifieras.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Mais Dieu dit au méchant: Qu’as-tu à faire de redire mes statuts, et de prendre mon alliance dans ta bouche?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Toi qui hais la correction, et qui as jeté mes paroles derrière toi.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Si tu as vu un voleur, tu t’es plu avec lui, et ta portion est avec les adultères;
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Tu livres ta bouche au mal, et ta langue trame la tromperie;
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Tu t’assieds, tu parles contre ton frère, tu diffames le fils de ta mère:
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Tu as fait ces choses-là, et j’ai gardé le silence; – tu as estimé que j’étais véritablement comme toi; [mais] je t’en reprendrai, et je te les mettrai devant les yeux.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Considérez donc cela, vous qui oubliez Dieu, de peur que je ne déchire, et qu’il n’y ait personne qui délivre.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Celui qui sacrifie la louange me glorifie; et à celui qui règle sa voie je ferai voir le salut de Dieu.
