Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
A Psalm of Asaph. The God of gods — Jehovah — hath spoken, And He calleth to the earth From the rising of the sun unto its going in.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
From Zion, the perfection of beauty, God shone.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God cometh, and is not silent, Fire before Him doth devour, And round about him it hath been very tempestuous.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He doth call unto the heavens from above, And unto the earth, to judge His people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gather ye to Me My saints, Making covenant with Me over a sacrifice.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens declare His righteousness, For God Himself [is] judge. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hear, O My people, and I speak, O Israel, and I testify against thee, God, thy God [am] I.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Not for thy sacrifices do I reprove thee, Yea, thy burnt-offerings [Are] before Me continually.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I take not from thy house a bullock, From thy folds he goats.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For Mine [is] every beast of the forest, The cattle on the hills of oxen.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I have known every fowl of the mountains, And the wild beast of the field [is] with Me.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I am hungry I tell not to thee, For Mine [is] the world and its fulness.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Do I eat the flesh of bulls, And drink the blood of he-goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Sacrifice to God confession, And complete to the Most High thy vows.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call Me in a day of adversity, I deliver thee, and thou honourest Me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
And to the wicked hath God said: What to thee — to recount My statutes? That thou liftest up My covenant on thy mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Yea, thou hast hated instruction, And dost cast My words behind thee.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
If thou hast seen a thief, Then thou art pleased with him, And with adulterers [is] thy portion.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thy mouth thou hast sent forth with evil, And thy tongue joineth deceit together,
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Thou sittest, against thy brother thou speakest, Against a son of thy mother givest slander.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These thou didst, and I kept silent, Thou hast thought that I am like thee, I reprove thee, and set in array before thine eyes.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Understand this, I pray you, Ye who are forgetting God, Lest I tear, and there is no deliverer.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
He who is sacrificing praise honoureth Me, As to him who maketh a way, I cause him to look on the salvation of God!
