Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
“A psalm of Asaph.” The mighty God, Jehovah, speaketh, and calleth the earth, From the rising of the sun to its going down.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Zion, the perfection of beauty, God shineth forth.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God cometh, and will not be silent; Before him is a devouring fire, And around him a raging tempest.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He calleth to the heavens on high, And to the earth, while he judgeth his people:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Gather together before me my godly ones, Who have made a covenant with me by sacrifice!”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
(And the heavens shall declare his righteousness, For it is God himself that is judge., Pause)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Hear, O my people, and I will speak! O Israel, and I will testify against thee! For I am God, thine own God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I reprove thee not on account of thy sacrifices; For thy burnt-offerings are ever before me.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will take no bullock from thy house, Nor he-goat from thy folds;
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For all the beasts of the forest are mine, And the cattle on a thousand hills.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the birds of the mountains, And the wild beasts of the field are before me.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I were hungry, I would not tell thee; For the world is mine, and all that is therein.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Do I eat the flesh of bulls, Or drink the blood of goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer to God thanksgiving, And pay thy vows to the Most High!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Then call upon me in the day of trouble: I will deliver thee, and thou shalt glorify me!”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
And to the wicked God saith, “To what purpose dost thou talk of my statutes? And why hast thou my laws upon thy lips?—
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Thou, who hatest instruction And castest my words behind thee!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
When thou seest a thief, thou art in friendship with him, And hast fellowship with adulterers.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thou lettest loose thy mouth to evil, And thy tongue frameth deceit;
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Thou sittest and speakest against thy brother; Thou slanderest thine own mother's son.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These things hast thou done, and I kept silence; Hence thou thoughtest that I was altogether like thyself: But I will reprove thee, and set it in order before thine eyes.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Mark this, ye that forget God, Lest I tear you in pieces, and none deliver you!
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Whoso offereth praise honoreth me; And to him who hath regard to his ways Will I show salvation from God.”
