Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
“A psalm of Assaph.” The God of gods, the Lord, speaketh, and calleth the earth, from the rising of the sun unto his setting.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Zion, the perfection of beauty, God shineth forth.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God is coming, and will not keep silence: a fire devoureth before him, and round him there rageth a mighty storm.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He will call to the heavens above, and to the earth, to judge his people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
“Gather together unto me my pious servants, who make a covenant with me by sacrifice.”
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens tell of his righteousness; for God is judge himself. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
“Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: God, thy God, am I.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Not because of thy sacrifices will I reprove thee; and thy burnt-offerings are continually before me.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will not take a bullock out of thy house, nor he-goats out of thy folds.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For mine are all the beasts of the forest, the cattle upon a thousand mountains.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the fowls of the mountains: whatever moveth on the fields is with me.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I were hungry, I would not say it to thee; for mine is the world, and what filleth it.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Do I eat the flesh of fatted bulls, or drink the blood of he-goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer unto God thanksgiving; and pay unto the Most High thy vows;
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call on me on the day of distress: I will deliver thee, — and so wilt thou glorify me.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
But unto the wicked God saith, “What hast thou to do to relate my statutes, and why bearest thou my covenant upon thy mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
And yet thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
When thou seest a thief, then art thou pleased with him, and with adulterers hast thou thy portion.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thou lettest loose thy mouth with evil, and thy tongue frameth deceit.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Thou sittest and speakest against thy brother; against thy own mother's son thou utterest slander.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These things hast thou done, and I kept silence: thou didst ween that I am like thyself; [but] I will reprove thee, and set it in order before thy eyes.”
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Do but reflect on this, ye that forget God, lest I tear [you] in pieces, with none to deliver.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Whoso offereth thanksgiving glorifieth me: and to him that ordereth his course aright, will I show the salvation of God.
