Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
The mighty God, even Yhwh, hath spoken, and called the earth from the rising of the sun unto the going down thereof.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God shall come, and shall not keep silence: a fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He shall call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gather my saints together unto me; those that have made a covenant with me by sacrifice.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens shall declare his righteousness: for God is judge himself. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: I am God, even thy God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I will not reprove thee for thy sacrifices or thy burnt offerings, to have been continually before me.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will take no bullock out of thy house, nor he goats out of thy folds.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For every beast of the forest is mine, and the cattle upon a thousand hills.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the fowls of the mountains: and the wild beasts of the field are mine.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I were hungry, I would not tell thee: for the world is mine, and the fulness thereof.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Will I eat the flesh of bulls, or drink the blood of goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer unto God thanksgiving; and pay thy vows unto the most High:
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call upon me in the day of trouble: I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
But unto the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes, or that thou shouldest take my covenant in thy mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Seeing thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
When thou sawest a thief, then thou consentedst with him, and hast been partaker with adulterers.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thou givest thy mouth to evil, and thy tongue frameth deceit.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Thou sittest and speakest against thy brother; thou slanderest thine own mother’s son.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These things hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether such an one as thyself: but I will reprove thee, and set them in order before thine eyes.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Now consider this, ye that forget God, lest I tear you in pieces, and there be none to deliver.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Whoso offereth praise glorifieth me: and to him that ordereth his conversation aright will I shew the salvation of God.
