Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
The mighty God, even the LORD, has spoken, and called the earth from the rising of the sun to the going down thereof.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Zion, the perfection of beauty, God has shined.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Our God shall come, and shall not keep silence: a fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He shall call to the heavens from above, and to the earth, that he may judge his people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gather my saints together to me; those that have made a covenant with me by sacrifice.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens shall declare his righteousness: for God is judge himself. (Selah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against you: I am God, even your God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I will not reprove you for your sacrifices or your burnt offerings, to have been continually before me.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will take no bullock out of your house, nor he goats out of your folds.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For every beast of the forest is mine, and the cattle on a thousand hills.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the fowls of the mountains: and the wild beasts of the field are mine.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I were hungry, I would not tell you: for the world is mine, and the fullness thereof.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Will I eat the flesh of bulls, or drink the blood of goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer to God thanksgiving; and pay your vows to the most High:
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call on me in the day of trouble: I will deliver you, and you shall glorify me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
But to the wicked God says, What have you to do to declare my statutes, or that you should take my covenant in your mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Seeing you hate instruction, and casts my words behind you.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
When you saw a thief, then you consented with him, and have been partaker with adulterers.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
You give your mouth to evil, and your tongue frames deceit.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
You sit and speak against your brother; you slander your own mother’s son.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These things have you done, and I kept silence; you thought that I was altogether such an one as yourself: but I will reprove you, and set them in order before your eyes.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Now consider this, you that forget God, lest I tear you in pieces, and there be none to deliver.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Whoever offers praise glorifies me: and to him that orders his conversation aright will I show the salvation of God.
