Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
A psalm for Asaph. The God of gods, the Lord hath spoken: and he hath called the earth. From the rising of the sun, to the going down thereof:
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Out of Sion the loveliness of his beauty.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
God shall come manifestly: our God shall come, and shall not keep silence. A fire shall burn before him: and a mighty tempest shall be round about him.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
He shall call heaven from above, and the earth, to judge his people.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Gather ye together his saints to him: who set his covenant before sacrifices.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
And the heavens shall declare his justice: for God is judge.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hear, O my people, and I will speak: O Israel, and I will testify to thee: I am God, thy God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
I will not reprove thee for thy sacrifices: and thy burnt offerings are always in my sight.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
I will not take calves out of thy house: nor he goats out of thy flocks.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
For all the beasts of the woods are mine: the cattle on the hills, and the oxen.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
I know all the fowls of the air: and with me is the beauty of the field.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
If I should be hungry, I would not tell thee: for the world is mine, and the fulness thereof.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Shall I eat the flesh of bullocks? or shall I drink the blood of goats?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer to God the sacrifice of praise: and pay thy vows to the most High.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
And call upon me in the day of trouble: I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
But to the sinner God hath said: Why dost thou declare my justices, and take my covenant in thy mouth?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Seeing thou hast hated discipline: and hast cast my words behind thee.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
If thou didst see a thief thou didst run with him: and with adulterers thou hast been a partaker.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Thy mouth hath abounded with evil, and thy tongue framed deceits.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Sitting thou didst speak against thy brother, and didst lay a scandal against thy mother’s son:
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
These things hast thou done, and I was silent. Thou thoughtest unjustly that I should be like to thee: but I will reprove thee, and set before thy face.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Understand these things, you that forget God; lest he snatch you away, and there be none to deliver you.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
The sacrifice of praise shall glorify me: and there is the way by which I will shew him the salvation of God.
