Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Een psalm van Asaf. De God der goden, de HEERE spreekt, en roept de aarde, van den opgang der zon tot aan haar ondergang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Uit Sion, de volkomenheid der schoonheid, verschijnt God blinkende.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Onze God zal komen en zal niet zwijgen; een vuur voor Zijn aangezicht zal verteren, en rondom Hem zal het zeer stormen.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Hij zal roepen tot den hemel van boven, en tot de aarde, om Zijn volk te richten.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Verzamelt Mij Mijn gunstgenoten, die Mijn verbond maken met offerande!
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
En de hemelen verkondigen Zijn gerechtigheid; want God Zelf is Rechter. (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hoort, Mijn volk! en Ik zal spreken; Israel! en Ik zal onder u betuigen; Ik, God, ben uw God.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Om uw offeranden zal Ik u niet straffen, want uw brandofferen zijn steeds voor Mij.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Ik zal uit uw huis geen var nemen, noch bokken uit uw kooien;
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Want al het gedierte des wouds is Mijn, de beesten op duizend bergen.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ik ken al het gevogelte der bergen, en het wild des velds is bij Mij.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Zo Mij hongerde, Ik zou het u niet zeggen; want Mijn is de wereld en haar volheid.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Zou Ik stierenvlees eten, of bokkenbloed drinken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offert Gode dank, en betaalt den Allerhoogste uw geloften.
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
En roept Mij aan in den dag der benauwdheid; Ik zal er u uithelpen, en gij zult Mij eren.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Maar tot den goddeloze zegt God: Wat hebt gij Mijn inzettingen te vertellen, en neemt Mijn verbond in uw mond?
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Dewijl gij de kastijding haat, en Mijn woorden achter u henenwerpt.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Indien gij een dief ziet, zo loopt gij met hem; en uw deel is met de overspelers.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Uw mond slaat gij in het kwade, en uw tong koppelt bedrog.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Gij zit, gij spreekt tegen uw broeder; tegen den zoon uwer moeder geeft gij lastering uit.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Deze dingen doet gij, en Ik zwijg; gij meent, dat Ik te enenmale ben, gelijk gij; Ik zal u straffen, en zal het ordentelijk voor uw ogen stellen.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Verstaat dit toch, gij godvergetenden! opdat Ik niet verscheure en niemand redde.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wie dankoffert, die zal Mij eren; en wie zijn weg wel aanstelt, dien zal Ik Gods heil doen zien.
