Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Een psalm van Asaf. De God der goden, Jahweh, spreekt en roept tot de aarde Van de opgang tot de ondergang der zon!
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Van Sion, de kroon der schoonheid, straalt God zijn heerlijkheid uit:
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Hij komt, onze God, en zwijgt niet meer! Verterend vuur gaat voor Hem uit, De stormwind woedt om Hem heen!
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Hij nodigt de hemelen uit, daarboven, En de aarde, om zijn volk te richten:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
"Brengt Mij mijn getrouwen bijeen, Die door offers het Verbond met Mij sloten!"
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
En de hemelen verkondigen zijn gerechtigheid; Want God begint het gericht.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hoor, mijn volk, en laat Mij spreken; Het u betuigen, Israël: Ik Jahweh, uw God:
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Niet om uw offers spreek Ik u vrij, Of om uw brandoffers, Mij zonder ophouden gebracht.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Neen, Ik heb den stier uit uw stallen niet nodig, En geen bokken uit uw kooien.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Want Mij behoren alle dieren in het woud, Het vee en het wild op de bergen;
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ik ken alle vogels in de lucht, Van Mij is wat zich beweegt op het veld.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Had Ik honger, Ik behoefde het ú niet te zeggen, Want Mij behoort de aarde met wat ze bevat.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Of zou Ik soms stierenvlees eten, En bokkenbloed drinken?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Neen, breng als uw offer een loflied aan God, Onderhoud uw geloften, den Allerhoogste gebracht,
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
En roep Mij aan in tijden van nood: Dan zal Ik u redden, en gij zult Mij eren.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hoe waagt gij het, over mijn geboden te spreken, En uw mond vol te hebben van mijn Verbond,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Terwijl gij toch de tucht veracht, En mijn woord in de wind slaat?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Ziet gij een dief, gij loopt terstond met hem mee, En met echtbrekers gaat gij vriendschappelijk om.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Uw mond vloeit over van boosheid, En uw tong weeft bedrog;
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Gij spreekt schande over uw broeder, En werpt smaad op den zoon van uw moeder.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Dit hebt gij gedaan; en omdat Ik bleef zwijgen, Dacht gij nog: Ik ben niet beter dan gij. Daarom waarschuw Ik u, En breng het u onder het oog.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Godvergetenen, neemt het ter harte; Anders verscheur Ik u, en er is niemand, die u zal redden!
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Wie een loflied offert, eert Mij waarachtig, En wie deugdzaam leeft, hem toon Ik Gods heil!
