Zsoltárok 50
1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
En Psalme af Asaf. Den Almægtige, Gud Herren har talt og kaldet ad Jorden, fra Solens Opgang indtil dens Nedgang.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Fra Zion, Skønhedens Krone, aabenbarede Gud sig herligt.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Vor Gud skal komme og ikke tie; en Ild for hans Ansigt skal fortære, og omkring ham stormer det saare.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Han kalder ad Himmelen oventil og ad Jorden for at dømme sit Folk.
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
„Samler mig mine hellige, som have sluttet Pagt med mig ved Offer‟.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
Og Himlene kundgjorde hans Retfærdighed; thi Gud, han er Dommer. (Sela)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Hør, mit Folk, og jeg vil tale; Israel! og jeg vil vidne imod dig; jeg er Gud, din Gud.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Jeg vil ikke gaa i Rette med dig for dine Slagtofre og for dine Brændofre, som ere altid for mig.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Jeg vil ikke tage en Okse af dit Hus, ej heller Bukke af dine Stalde.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Thi alle Dyrene i Skoven høre mig til, Dyrene paa Bjergene i Tusindtal.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Jeg kender alle Fuglene paa Bjergene, og hvad der vrimler paa Marken, er hos mig.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Dersom jeg hungrede, vilde jeg ikke sige dig det; thi Jorderige hører mig til og dets Fylde.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Skulde jeg vel æde Oksers Kød eller drikke Bukkes Blod?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Offer Gud Taksigelse og betal den Højeste dine Løfter!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
Og kald paa mig paa Nødens Dag; jeg vil udfri dig, og du skal ære mig.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Men til den ugudelige siger Gud: Hvad kommer det dig ved at tale om mine Skikke og at tage min Pagt i din Mund,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
da du dog hader Tugt og kaster mine Ord bag dig?
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Dersom du ser en Tyv, da er du Ven med ham, og med Horkarle er din Del.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Du skikker din Mund til ondt, og med din Tunge digter du Svig.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Du sidder og taler imod din Broder, du sætter Klik paa din Moders Søn.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Disse Ting har du gjort, og jeg har tiet; du har tænkt, at jeg vel var som du; men jeg vil straffe dig og stille det frem for dine Øjne.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Forstaar dog dette, I, som have glemt Gud! at jeg ikke skal rive bort, og der ingen er, som frier.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Den, som ofrer Taksigelse, han ærer mig, og den, som agter paa Vejen, ham vil jeg lade se Guds Frelse.
