< Zsoltárok 50 >

1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Žalm Azafovi. Bůh silný, Bůh Hospodin mluvil, a přivolal zemi od východu slunce i od západu jeho.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Z Siona v dokonalé kráse Bůh zastkvěl se.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Béřeť se Bůh náš, a nebude mlčeti; oheň před ním vše zžírati bude, a vůkol něho vichřice náramná.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Zavolal nebes s hůry i země, aby soudil lid svůj, řka:
5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
Shromažďte mi svaté mé, kteříž smlouvu se mnou učinili při obětech.
6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
I budou vypravovati nebesa spravedlnost jeho; nebo sám Bůh soudce jest. (Sélah)
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Slyš, lide můj, a buduť mluviti, Izraeli, a buduť tebou osvědčovati. Já zajisté Bůh, Bůh tvůj jsem.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Nechci tě obviňovati z příčiny obětí tvých, ani zápalů tvých, že by vždycky přede mnou nebyli.
9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Nevezmuť z domu tvého volka, ani z chlévů tvých kozlů.
10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Nebo má jest všecka zvěř lesní, i hovada na tisíci horách.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Já znám všecko ptactvo po horách, a zvěř polní před sebou mám.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Zlačním-li, nic tobě o to nedím; nebo můj jest okršlek zemský i plnost jeho.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Zdaliž jídám maso z volů, a pijím krev kozlovou?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
Obětuj Bohu obět chvály, a plň Nejvyššímu své sliby;
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
A vzývej mne v den ssoužení, vytrhnu tě, a ty mne budeš slaviti.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Sic jinak bezbožníku praví Bůh: Což tobě do toho, že ty vypravuješ ustanovení má, a béřeš smlouvu mou v ústa svá,
17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Poněvadž jsi vzal v nenávist kázeň, a zavrhl jsi za sebe slova má.
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Vidíš-li zloděje, hned s ním běžíš, a s cizoložníky díl svůj máš.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Ústa svá pouštíš ke zlému, a jazyk tvůj skládá lest.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Usazuješ se, a mluvíš proti bratru svému, a na syna matky své lehkost uvodíš.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
To jsi činil, a já mlčel jsem. Měl-liž jsi ty se domnívati, že já tobě podobný budu? Nýbrž trestati tě budu, a představímť to před oči tvé.
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
Srozumějtež tomu již aspoň vy, kteříž se zapomínáte na Boha, abych snad nepochytil, a nebyl by, kdo by vytrhl.
23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Kdož obětuje obět chvály, tenť mne uctí, a tomu, kdož napravuje cestu svou, ukáži spasení Boží.

< Zsoltárok 50 >