Zsoltárok 5
1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
Ki he Takimuʻa ʻi he Nekiloti, ko e Saame ʻa Tevita. Ke ke fofonga mai ki heʻeku ngaahi lea, ʻE Sihova, tokanga ki heʻeku fakalaulauloto.
2 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
Ke ke fanongo ki he leʻo ʻo ʻeku tangi, ʻE hoku tuʻi, mo hoku ʻOtua: he te u lotu pe kiate koe.
3 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
Ko hoku leʻo te ke ongoʻi ʻE Sihova, ʻi he pongipongi; ʻi he pongipongi te u ʻohake ʻeku lotu kiate koe, pea u hanga hake.
4 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
He ʻoku ʻikai ko e ʻOtua koe ʻoku fiemālie ʻi he angahala: pea ʻe ʻikai nonofo mo koe ʻae kovi.
5 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
ʻE ʻikai tuʻu ʻi ho ʻao ʻae kau vale: ʻoku ke fehiʻa ki he kakai fai kovi kotoa pē.
6 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Te ke fakaʻauha ʻakinautolu ʻoku lea loi: ʻe fakaliliʻa ʻa Sihova ki he tangata pani toto mo kākā.
7 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Ka ko au, te u hū ki ho fale ʻi he lahi ʻo hoʻo ʻaloʻofa: pea ʻi he manavahē kiate koe te u hū ʻi he faletapu ʻo hoʻo māʻoniʻoni.
8 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!
Tataki au, ʻE Sihova, ʻi hoʻo māʻoniʻoni koeʻuhi ko hoku ngaahi fili; fakatotonu ho hala ʻi hoku mata.
9 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
He ʻoku ʻikai ha moʻoni ʻi honau ngutu; ʻoku mātuʻaki kovi honau loto; ko honau kia ko e fonualoto kuo matangaki; ʻoku nau lapu ʻaki honau ʻelelo.
10 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
Ke ke fakaʻauha ʻakinautolu, ʻE ʻOtua; tuku ke nau hinga ʻi heʻenau ngaahi fakakaukau ʻanautolu; ke ke lī kituʻa ʻakinautolu ʻi he lahi ʻo ʻenau talangataʻa; he kuo nau angatuʻu kiate koe.
11 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
Kae tuku ke fiefia ʻakinautolu kotoa pē ʻaia ʻoku falala kiate koe: ke nau kalanga maʻuaipē ʻi he fiefia, ko e meʻa ʻi hoʻo maluʻi ʻakinautolu: tuku ke fiefia ʻiate koe ʻakinautolu ʻoku ʻofa ki ho huafa.
12 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.
He ko koe, ʻE Sihova, te ke tāpuaki ʻae māʻoniʻoni; te ke kāpui ʻaki ia ʻae ʻofa ʻo hangē ko e fakaū.
