Zsoltárok 5
1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
För sångmästaren, till Nehilót; en psalm av David. Lyssna till mina ord, HERRE; förnim min suckan.
2 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
Akta på mitt klagorop, du min konung och min Gud; ty till dig vill jag ställa min bön.
3 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
HERRE, bittida hör du nu min röst, bittida frambär jag mitt offer till dig och skådar efter dig.
4 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
Ty du är icke en Gud som har behag till ogudaktighet; den som är ond får icke bo hos dig.
5 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
De övermodiga bestå icke inför dina ögon; du hatar alla ogärningsmän.
6 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
Du förgör dem som tala lögn; de blodgiriga och falska äro en styggelse för HERREN.
7 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
Men jag får gå in i ditt hus, genom din stora nåd; jag får tillbedja i din fruktan, vänd mot ditt heliga tempel.
8 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!
HERRE, led mig genom din rättfärdighet, för mina förföljares skull; gör din väg jämn för mig.
9 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
Ty i deras mun är intet visst, deras innersta är fördärv, en öppen grav är deras strupe, sin tunga göra de hal.
10 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
Döm dem, o Gud; må de komma på fall med sina anslag. Driv bort dem för deras många överträdelsers skull, eftersom de äro gensträviga mot dig.
11 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
Men låt alla dem glädjas, som taga sin tillflykt till dig; evinnerligen må de jubla, ty du beskärmar dem; i dig må de fröjda sig, som hava ditt namn kärt.
12 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.
Ty du, HERRE, välsignar den rättfärdige; du betäcker honom med nåd såsom med en sköld.
