Zsoltárok 5

1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

2 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

3 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

4 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

5 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.

Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

6 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

7 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

8 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!

Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

9 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

10 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

11 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.

S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

12 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.

Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.