Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Oíd esto todos los pueblos: escuchád todos los habitadores del mundo:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Así los hijos de los hombres como los hijos de los varones: juntamente el rico y el pobre.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Mi boca hablará sabidurías: y el pensamiento de mi corazón inteligencias.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Acomodaré a ejemplos mi oído: declararé con la arpa mi enigma.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
¿Por qué temeré en los días de adversidad, cuando la iniquidad de mis calcañares me cercará?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Los que confían en sus haciendas, y en la multitud de sus riquezas se jactan;
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Ninguno redimiendo redimirá al hermano: ni dará a Dios su rescate.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Porque la redención de su alma es de gran precio: y no se hará jamás,
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Que viva adelante para siempre: y nunca vea la sepultura.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Porque se ve que los sabios mueren juntamente: el insensato y el ignorante perecen, y dejan a otros sus riquezas.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
En su íntimo piensan que sus casas son eternas: sus habitaciones para generación y generación: llamaron sus tierras de sus nombres.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Mas el hombre no permanecerá en honra: es semejante a las bestias que mueren.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Este es su camino, su locura: y sus descendientes corren por el dicho de ellos. (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Como ovejas son puestos en la sepultura, la muerte los pastorea; y los rectos se enseñorearon de ellos por la mañana: y su apariencia se envejece en la sepultura de su morada. (Sheol h7585)
Ciertamente Dios redimirá mi vida del poder de la sepultura, cuando me tomará. (Selah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
No temas cuando se enriquece alguno: cuando aumenta la gloria de su casa.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Porque en su muerte no tomará nada: ni su gloria descenderá en pos de él.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Porque mientras viviere, será su vida bendita: y tú serás loado cuando fueres bueno.
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
El entrará a la generación de sus padres: para siempre no verán luz.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
El hombre en honra que no entiende, semejante es a las bestias que mueren.
