Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Načelniku godbe med nasledniki Koretovimi, psalm. Čujte to, vsa ljudstva, poslušajte, vsi sveta prebivalci:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Nizki in visoki; bogatin in siromak enako.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Usta moja bodejo govorila razno modrost, in srca mojega premišljevanje mnogotero razumnost.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Uho svoje nagnem k priliki, na strunah bodem razodeval uganko svojo.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Kaj bi se bal o hudem času, da me ne obdá sledóv mojih krivica,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Njih, ki zaupajo v mogočnost svojo, in se ponašajo v obilosti svojega bogastva?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Brata nikakor ne more odkupiti nihče, ne dati Bogu odkupnine njegove.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(Drag namreč je njih življenja odkup, dà, ni ga vekomaj!)
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Da bi živel še večno, ne izkusil trohnobe.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Vidi namreč, da mrjó modri, enako pogine nespametni in neumni, in drugim pušča bogastvo svoje.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Menili so, da se hiše njih stavijo za veke, prebivališča njih za vse rodove, ko so jih imenovali po svojih imenih po deželah.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
In vendar človek v časti ne bode ostal; podoben postane živalim, ki poginejo.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Ta je njih pot, njih upanje; in nasledniki njih odobravajo njih usta.
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Kakor živino pasla jih bode smrt razpostavljene v grobu, dokler jim gospodujejo pravični tisto jutro, in obliko njih pokonča pekel, iz prebivališča njegovega. (Sheol h7585)
Ali Bog bode rešil dušo mojo groba, ko me bode sprejel mogočno. (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Ne bój se, ko kdo bogat postane, ko se pomnoži domača slava njegova;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Ker v smrti ne vzame nič tega sè seboj; za njim ne pojde slava njegova.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Ko bode blagoslavljal dušo svojo v življenji svojem, in te bodejo slavili, ker si privoščiš:
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Da pride noter do dobe očetov svojih, vekomaj vendar ne bodejo uživali luči.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Človek, ki je v čisli a ni razumen, podoben je živini, katera pogine.
