< Zsoltárok 49 >
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Ouvi isto, vós todos os povos; inclinai os ouvidos, todos os moradores do mundo,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Tanto baixos como altos, tanto ricos como pobres.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
A minha boca falará de sabedoria; e a meditação do meu coração será de entendimento.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Inclinarei os meus ouvidos a uma parábola: declararei o meu enigma na harpa.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Porque temerei eu nos dias maus, quando me cercar a iniquidade dos que me armam ciladas?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Aqueles que confiam na sua fazenda, e se glóriam na multidão das suas riquezas,
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Nenhum deles de modo algum pode remir a seu irmão, ou dar a Deus o resgate dele
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(Pois a redenção da sua alma é caríssima, e cessará para sempre);
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Para que viva para sempre, e não veja corrupção:
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Porque ele vê que os sábios morrem: perecem igualmente tanto o louco como o brutal, e deixam a outros os seus bens.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
O seu pensamento interior é que as suas casas serão perpétuas e as suas habitações de geração em geração: dão às suas terras os seus próprios nomes.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Todavia o homem que está na honra não permanece; antes é como os brutos que perecem.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Este caminho deles é a sua loucura; contudo a sua posteridade aprova as suas palavras (Selah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol )
Como ovelhas são postos na sepultura; a morte se alimentará deles; e os retos terão domínio sobre eles na manhã, e a sua formosura na sepultura se consumirá da sua morada. (Sheol )
15 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol )
Mas Deus remirá a minha alma do poder da sepultura, pois me receberá (Selah) (Sheol )
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Não temas, quando alguém se enriquece, quando a glória da sua casa se engrandece.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Porque, quando morrer, nada levará consigo, nem a sua glória o acompanhará.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Ainda que na sua vida ele bendisse a sua alma, e os homens te louvam, quando fizeres bem a ti mesmo,
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Irá para a geração de seus pais; eles nunca verão a luz
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
O homem que está na honra, e não tem entendimento, é semelhante às bestas que perecem.