Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Komail kainok kan karos rong o dedeki, komail toun sap karos,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Ir karos, aramas o saupeidi, ir karos me kapwapwa o samama kan!
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Au ai pan kaparok duen lolekong, o mongiong i duen lamalam pung.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
I pan kapaike dong salong ai lepen masan, o i pan kasaleda me rir akan ni ngil en arp.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Da me i en masak ni ran apwal akan, ma me sapung kan kapil ia pena,
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Me kin kaporoporeki ar dipisou o suaiki ar kapwa toto?
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Pwe sota me kak dorela ri a, de tomeki i ren Kot,
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(Pwe meid apwal, en dorela ngen ar; a sota pan pwaida kokolata).
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Pwen maur potopot o sota kilang sousou o.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Pwe a kin kilang, me lolekong kan kin mela dueta me pweipwei o iakalar akan, o re pan mueid ong amen ar dipisou kan.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
I me re kin peren kida, ma im arail pan duedueta, o deu’rail pan mimieta kokolata; o re konekon melel nin sappa.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Ari so, aramas me konekon sota kak mimieta ni mepukat, pwe a pan kokowei dueta man amen.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Iet ar wiawia pukat meid pweipwei; ari so, kadaudok ar kin kapinga ki au arail. (Sela)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Re wonon nan wasan mela dueta pwin sip; mela kin kamanga ir; a me lelapok kan pan kaun irail da madang, o mom ar pan soredi, o re pan doo sang deu’rail, mimieta nan pweleko. (Sheol h7585)
A Kot pan kotin dorela ngen i sang nan mana en wasan mela, pwe a pan kotin sapwilimane kin ia. (Sela) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Koe der puriamuiki, ma amen pan kapwapwala, o ma lingan en im a pan laudala.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Pwe a sota pan wala meakot ni a pan mela, o a lingan sota pan idauenla i.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
A kin insenemau kila peren en maur kaselel wet, o aramas kin kapinga ir, me kin apapwali pein ir eta ni maur et.
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
A pan idauen la sam a kan, ap solar kilang marain kokolata.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Ari, ma aramas amen indand mau, ap sota a lamalam, a pan kokowei dueta man amen.
