Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Psalmus David, in finem, filiis Core. Audite haec omnes Gentes: auribus percipite omnes, qui habitatis orbem:
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Quique terrigenae, et filii hominum: simul in unum dives et pauper.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Os meum loquetur sapientiam: et meditatio cordis mei prudentiam.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Inclinabo in parabolam aurem meam: aperiam in psalterio propositionem meam.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Cur timebo in die mala? iniquitas calcanei mei circumdabit me:
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Qui confidunt in virtute sua: et in multitudine divitiarum suarum gloriantur.
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Frater non redimit, redimet homo: non dabit Deo placationem suam.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Et pretium redemptionis animae suae: et laborabit in aeternum,
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
et vivet adhuc in finem.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Non videbit interitum, cum viderit sapientes morientes: simul insipiens, et stultus peribunt. Et relinquent alienis divitias suas:
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
et sepulchra eorum domus illorum in aeternum. Tabernacula eorum in progenie, et progenie: vocaverunt nomina sua in terris suis.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Et homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Haec via illorum scandalum ipsis: et postea in ore suo complacebunt.
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Sicut oves in inferno positi sunt: mors depascet eos. Et dominabuntur eorum iusti in matutino: et auxilium eorum veterascet in inferno a gloria eorum. (Sheol h7585)
Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum acceperit me. (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Ne timueris cum dives factus fuerit homo: et cum multiplicata fuerit gloria domus eius.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Quoniam cum interierit, non sumet omnia: neque descendet cum eo gloria eius.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Quia anima eius in vita ipsius benedicetur: confitebitur tibi cum benefeceris ei.
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Introibit usque in progenies patrum suorum: et usque in aeternum non videbit lumen.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Homo, cum in honore esset, non intellexit: comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis.
