Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Al maestro del coro. Dei figli di Core. Salmo. Ascoltate, popoli tutti, porgete orecchio abitanti del mondo,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
voi nobili e gente del popolo, ricchi e poveri insieme.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
La mia bocca esprime sapienza, il mio cuore medita saggezza;
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
porgerò l'orecchio a un proverbio, spiegherò il mio enigma sulla cetra.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Perché temere nei giorni tristi, quando mi circonda la malizia dei perversi?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Essi confidano nella loro forza, si vantano della loro grande ricchezza.
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Nessuno può riscattare se stesso, o dare a Dio il suo prezzo.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Per quanto si paghi il riscatto di una vita, non potrà mai bastare
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
per vivere senza fine, e non vedere la tomba.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Vedrà morire i sapienti; lo stolto e l'insensato periranno insieme e lasceranno ad altri le loro ricchezze.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Il sepolcro sarà loro casa per sempre, loro dimora per tutte le generazioni, eppure hanno dato il loro nome alla terra.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Ma l'uomo nella prosperità non comprende, è come gli animali che periscono.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Questa è la sorte di chi confida in se stesso, l'avvenire di chi si compiace nelle sue parole.
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Come pecore sono avviati agli inferi, sarà loro pastore la morte; scenderanno a precipizio nel sepolcro, svanirà ogni loro parvenza: gli inferi saranno la loro dimora. (Sheol h7585)
Ma Dio potrà riscattarmi, mi strapperà dalla mano della morte. (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Se vedi un uomo arricchirsi, non temere, se aumenta la gloria della sua casa.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Quando muore con sé non porta nulla, né scende con lui la sua gloria.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Nella sua vita si diceva fortunato: «Ti loderanno, perché ti sei procurato del bene».
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Andrà con la generazione dei suoi padri che non vedranno mai più la luce.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
L'uomo nella prosperità non comprende, è come gli animali che periscono.
