Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Hlustið nú háir og lágir, ríkir og fátækir.
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Allir heimsbúar hlýðið á.
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Ég tala til ykkar vísdómsorð.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Með undirleik hörpu kveð ég um hyggindi, veiti svör við spurningum lífsins:
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Láttu ekki ógæfuna hræða þig, né óvini sem umkringja þig með illsku!
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Auðæfum sínum treysta þeir og stæra sig af miklu ríkidæmi
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
en þó gæti enginn þeirra greitt Guði lausnargjald fyrir bróður sinn, keypt hann lausan.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Sál mannsins er dýrmætari en svo að hún verði keypt fyrir fé.
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Auður alls heimsins hrekkur ekki til að kaupa einum manni líf og forða honum frá gröfinni.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Þið auðmenn og vitringar og aðrir sem hreykið ykkur hátt, þið munuð farast eins og aðrir menn. Þið hafið enga kröfu til lífsins fremur en fífl og fáráðlingar. Þið verðið að eftirláta öðrum auð ykkar.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Hús og eignir bera nöfn ykkar rétt eins og þið ætlið að búa þar að eilífu!
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Nei, maðurinn verður að deyja. Hann er eins og skepnurnar, þrátt fyrir frægð sína og frama.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Slík verða afdrif hinna hrokafullu en samt mun þeirra getið með virðingu þegar þeir eru dauðir.
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
En þeir fá ekki umflúið dauðann. Þegar upp er staðið verða hinir vondu að þjóna hinum góðu. Vald auðsins er þeim gagnslaust í dauðanum og ekki taka þeir auðæfi sín með sér. (Sheol h7585)
En hvað um mig? Guð mun leysa sál mína frá dauða og frelsa mig úr helju. (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Vertu ekki gramur þótt einhver verði ríkur og reisi sér glæsihöll.
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Ekkert af því mun hann taka með sér í gröfina, ekki einu sinni frægð sína!
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Í lifanda lífi telur hann sig heppinn og heimurinn klappar honum lof í lófa,
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
en þó deyr hann eins og aðrir og hverfur inn í myrkrið.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Sá sem elskar eigin lofstír deyr eins og skepnan, þrátt fyrir frægð sína og frama.
