Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Au chef des chantres. Par les fils de Coré. Psaume. Ecoutez ceci, vous toutes, ô nations, soyez attentifs, vous tous, habitants du globe,
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
les hommes d’humble condition comme les grands personnages, ensemble les riches et les pauvres!
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Ma bouche prêche la sagesse, et la raison inspire les pensées de mon cœur.
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Je prête l’oreille aux sentences poétiques, et prélude avec la harpe aux piquants aphorismes.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Pourquoi m’exposerais-je à avoir peur aux jours de l’adversité? à me voir enveloppé par le péché qui s’attacherait à mes talons?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
De ceux qui se fient à leurs biens, et se glorifient de l’abondance de leurs richesses,
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
pas un ne saurait racheter son frère, ni donner à Dieu le coût de sa rançon.
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Le rachat de leur âme est à trop haut prix, il faut y renoncer à jamais.
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Pensent-ils donc vivre toujours, ne pas voir la tombe?
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Ils remarquent pourtant que les sages meurent, tout comme périssent le fou et le sot, en laissant leurs biens à d’autres.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Ils s’imaginent que leurs maisons vont durer éternellement, leurs demeures de génération en génération, qu’ils attacheront leurs noms à leurs domaines.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Or les hommes ne se perpétuent pas dans leur splendeur; semblables aux animaux, ils ont une fin.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Cette attitude chez eux est pure folie: qu’ils puissent, de leur bouche, se déclarer satisfaits de l’avenir. (Sélah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Comme un troupeau ils s’avancent vers le Cheol; le matin venu, les hommes droits auront raison d’eux; le Cheol consume jusqu’à leur forme, ne leur servant pas longtemps de demeure. (Sheol h7585)
Toutefois Dieu délivrera mon âme du Cheol, quand il lui plaira de me retirer. (Sélah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Ne sois pas alarmé si quelqu’un s’enrichit, et voit s’accroître le luxe de sa maison!
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Car, quand il mourra, il n’emportera rien; son luxe ne le suivra point dans la tombe.
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Il a beau se dire heureux durant sa vie, s’attirer des hommages par son bien-être:
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
il ira rejoindre la génération de ses pères, qui plus jamais ne verront la lumière.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
L’Homme, au sein du luxe, s’il manque de raison, est pareil aux animaux: sa fin est certaine.
