Zsoltárok 49
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Au chef de musique. Des fils de Coré. Psaume. Vous, tous les peuples, entendez ceci; vous, tous les habitants du monde, prêtez l’oreille;
2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Fils des gens du commun, et fils des grands, le riche et le pauvre pareillement:
3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Ma bouche dira des paroles de sagesse, et la méditation de mon cœur sera [pleine] d’intelligence;
4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
Je prêterai l’oreille au discours sentencieux, j’exposerai mon énigme sur la harpe.
5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Pourquoi craindrais-je au mauvais jour, quand l’iniquité de ceux qui me talonnent m’enveloppe?
6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Ils se confient en leurs biens et se glorifient en l’abondance de leurs richesses…
7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
Un homme ne pourra en aucune manière racheter son frère, ni donner à Dieu sa rançon,
8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(Car précieux est le rachat de leur âme, et il faut qu’il y renonce à jamais, )
9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Afin qu’il vive encore, à toujours, [et] qu’il ne voie pas la fosse.
10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
Car il voit que les sages meurent, que le sot et l’insensé périssent pareillement et laissent leurs biens à d’autres.
11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Leur [pensée] intérieure est que leurs maisons durent à toujours, et leurs demeures de génération en génération; ils appellent les terres de leur propre nom.
12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Pourtant l’homme qui est en honneur ne dure pas; il est semblable aux bêtes qui périssent.
13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Ce chemin qu’ils tiennent est leur folie; mais ceux qui viennent après eux prennent plaisir aux propos de leur bouche. (Sélah)
14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Ils gisent dans le shéol comme des brebis: la mort se repaît d’eux, et au matin les hommes droits domineront sur eux; et leur beauté va se consumer dans le shéol, sans qu’ils aient plus de demeure. (Sheol h7585)
Mais Dieu rachètera mon âme de la puissance du shéol, car il me prendra. (Sélah) (Sheol h7585)
16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
Ne crains pas quand un homme s’enrichit, quand la gloire de sa maison s’accroît;
17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
Car, lorsqu’il mourra, il n’emportera rien; sa gloire ne descendra pas après lui,
18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Quoique pendant sa vie il bénisse son âme (et on te louera, si tu te fais du bien),
19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Il s’en ira jusqu’à la génération de ses pères: ils ne verront jamais la lumière.
20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
L’homme qui est en honneur et n’a point d’intelligence, est comme les bêtes qui périssent.
